Mostanában

Mikor már azt hittem, hogy jó munkát végeztem és hátradőlhetek egy picit, hát nagyon nem. A kulcsszó, ami hiányzik az egyenletemhez még mindig, A TÜRELEM. De tudom, hogy megéri rendbe tenni ezt is magammal, mert önmagamat egy életen keresztül végigkísérem. Tudnom kell pontosan a határaimat, azt, hogy mire és mennyire vagyok képes. Az erre szánt idő bőven megtérül majd. Garancia persze nincs semmire, de ettől olyan az élet, amilyen. Mindig tanul és tapasztal újat az ember, amire nem lehet felkészülni, de az élethez és másokhoz való hozzáállásunkat főleg mi alakítjuk ki magunknak.

Sokan mondjuk/mondják, hogy szeretik a természetet. Egy ismerősöm állítása szerint a legtöbben ezt fölöslegesen mondják. Hiszen, ha szeretjük a természetet akkor örülünk a napnak és nem bújunk el előle, örülünk az esőnek és nem rohanunk be a tető alá rögtön. Van benne valami, én is azok táborába tartozom, akik szeretik és tisztelik a természetet vagy legalábbis így érzem. De valóban ha nagyon süt a nap napszemüveget veszek fel, ha nagyon meleg van elvonulok egy hűs lakásba előle, sőt ha esik az eső én sem szívesen lépek ki a lakásból, csak ha muszáj.
Nagyon kis apróságok ezek a mindennapi életben, de még az ilyen kis dolgok is változást hoznak...

Tavasz lévén sokszor esik az eső, az esernyőmet valahogy elhagytam, az esőkabátot meg nem szívesen cipelem magammal, csak ha nagyon esik mikor kilépek otthonról. Így gyakran előfordul, hogy elázom. Több esetben a kutyaséták alatt. A egyik nap is elindultam Cunival, 50 m múlva elkezd esni, el is döntöttem még pár percet várok, hogy kicsit ugráljon a kutya és megyek is be, majd ha jobb idő lesz próbálkozom újra. De aztán rájöttem, hogy ha bemegyek, később nehezebben indulok neki és ha már itt vagyok, miért nem?! Így elindultunk, az első előny, hogy nem találkoztam SENKIVEL. Ez pont jó arra, hogy az ember kicsit relaxáljon kutyaséta közben. Nem kell figyelni mikor jönnek kiskutyával vagy nagymamával, nekem csak menni kell, menni és menni. Közben a kutya vidáman ugrándozik a vizes és magas fűben meg a gazban. Élvezi a kinti létet és a szabadságot. A természet kicsit megtisztul, ahogy a tavaszi zápor mossa, lemmosa az út porát és az én lelkemet is megtisztítja kicsit. Cuni egyik pocsolyából a másikba megy, árkon és bokron át, nem ismer határokat és lehetetlent sem. Én eközben boldog vagyok, hogy boldognak látom Őt. Végülis sétálni is főleg azért járunk, hogy neki komfortosabb legyen a közérzete és Cuni imádja a természetet, ő tényleg. Hóban, fagyban, sárban és esőben, ő akkor sem ismer lehetetlen és még emellett boldog is, hogy végre kinn van.
Nem tudom hogyan csinálja, illetve igen, ő annak örül, ami épp van, nem kér és nem vár többet ( na jó néha egy kis nisi-nasit azt szeretne :P) élvezi mindig az aktuális pillanatot. Most épp azt, hogy a szobában pihen.
Azért persze megpróbált kunyizni a kávémból, de megdumáltuk, hogy az gazdi ital, nem kutyáknak való.
Neki igazán egyszerű élete van a hétköznapokban, hisz csak eszik, iszik, alszik, fut és olykor a szükségleteit végzi. Most az utazások, programok és terápiák az más tészta, nem az a mindennapos élete. Szóval lássuk be igazán unalmasnak is mondható az élete, de biztos vagyok benne, ha megkérdeznénk tőle ő mégcsak véletlen sem gondolja uncsinak.

9 év után igyekszem őt kényeztetni és sok dolga fölött szemet hunyok, hiszen inkább csak élvezni szeretném a közösen eltöltött időt. Nem tudom mennyi van még hátra, remélem legalább 5-6 év, de igyekszem mindennapot ajándékként megélni. Eljutottunk oda, hogy feljöhet az ágyamra hivatalosan is. Először nagyon megörült neki, meg se mozdult csak ott lehessen, most már néha zavarja, ha én is benne vagyok, főleg ha még néha meg is mozdulok. Nem is értem hogy képzelem?! De ilyenkor visszavonul a saját helyére, szóval nem okoz neki ez nagy lelki törést. Szerintem akkor szeret igazán az én ágyamban aludni, amikor dolgozom és csak ő használja egyedül.

Most terápiázás ügyben volt egy kis tavaszi szünetünk, de úgy néz ki, hogy beindul kicsit megint az élet. A Cuni dolgos napjai, hisz neki se csak móka és kacagás az élete...persze vicceltem, neki még a munka is móka és kacagás.
Nem tudom, hogy említettem-e már, de idén először kapott igazi nyári frizurát. Azt kell, hogy mondjam mindketten nagyon szeretjük, én főleg a praktikuma miatt.

Most zárom is soraimat, Cuni kezdi jelezni, hogy lassan vacsora idő. De csak úgy finoman és nőiesen utalgat rá ;)