Hálát adni...csak két szó?!

A mai valami hálaadásos blog lesz ;)

Kezdjük az elején, erős gyomrúaknak ez a bekezdés :D Péntek délutáni kávézás...Cuni a lábamnál relaxál. Hallom/látom bokákol az ágyon fekve, na gyorsan megpróbálom arrébb terelni, hogy legalább mosogatni meg mosni ne kelljen sokat és heuréka, a gyors reakcióképességemnek. Annyira elégedett voltam, mert történt már olyan, hogy a frissen tisztított szobaszőnyegre sikeredett a háziasított kutyaróka. De hát a kutyák és gyerekek mellett az ember reakcióképessége igazán megnövekszik, az extrém esetekre elég jól felkészíti az embert. Nyilván aki gyereket vagy kutyát tart, az sose lehet elég felkészült, de a továbbképzések mindenképp hasznosak. Illetve az ember lánya olyan takarítási módszereket megtanul és megtapasztal, amit sima mezei felnőttként még csak nem is gondolna. Hmmmm......mennyi szép emlék, amikor télen hajnalban kell lakást takarítani SOS vagy éjszaka óránként kelni, hogy a mínusz fokokban pizsamában kikísérd a kisfifit, hogy elvégezze dolgát, de amint indulnál ki, már hopsz késő a dolog és takaríthatsz :D és akkor ez a menet élő gyerekkel biztos, hogy még ,,izgalmasabb" lehet :D Na de kicsit előreszaladtam.

Kellemesebb témára váltok, de kellett valami guszti az elejére, hogy elriasszam a lelkes olvasót :P

Hálás vagyok az életemért, azért, hogy én én vagyok. A családomért, a kutyáimért, a barátaimért, a mindennapi kisebb és olykor nagyobb küzdelmekért. Azért, hogy megadatott, hogy nyitott szívvel éljek, hogy meglássam a szépet. Hálás vagyok az elfogadásért, azokért, akik velem együtt építik a mindennapjaimat. Hálás vagyok Anyunak a szárnyaimért, amit már nekem kell egyedül növesztenem. Hálás vagyok azért, hogy érzem a boldogságot és a fájdalmat. Azt, hogy meg tudom élni az életemet és, hogy végre ÉLEK. Hálás vagyok a szabadságért, aminek az ára valóban megfizethetetlen. Azért is hálás vagyok, hogy olykor félek, aztán meg kiderül, hogy mégis bátor vagyok. Hálás vagyok a rossz tulajdonságaimért és azért, hogy felismerem őket, így tudok rajtuk javítani. Azért is, mert törékeny vagyok és azért is, mert néha sokkal erősebb vagyok, mint gondolnám. És végül, de nem utolsósorban iszonyú hálás vagyok, hogy NŐ vagyok. :)

Annyi mindent élek mostanában, mielőtt valaki félreolvasná nem megélek dolgokat, hanem élek. Élem a tavaszi záport, a szeretteim boldogságát, élem a kutyám horkolását, élem a zene mindenkori hatalmát és belső erejét. Azt, hogy ami lélekben az enyém azt el nem veheti senki. Élem a zenében az egyes hangszerek erejét, a rohanó világban a kedves gesztusokat.

Olykor elfilózom, hogy talán énközpontúbb lettem, mint korábban voltam. Igen, ez mindenképp igaz, de azért, mert meguntam várni másokra, meguntam, hogy kérjek, hogy bármit is várjak másoktól. Korábban én is olyan voltam, hogy halogattam emberi dolgokat és ,,most nincs kedvem", meg a körülmények meg a kifogás és nyaff nyaff...Nem, meguntam és ráuntam, hogy bármire is várjak, hogy bárkitől is függjek akár csak egy alkalmas találkozó erejéig. Ami épít engem, ami feltölt, amitől jól érzem magam, ami nekem terem az égi fán, azt leveszem magamnak és elfogadom az élettől. Amire szükségem van és tudom, azt megadom magamnak. Mert, miért? Miért ne?! :D Hol vannak erre vonatkozó szabályok leírva? Így nem várok senkire, aki beszáll mellém az úton szívesen fogadom, de én nem várok senkire, mert az idő pénz és mi szegények vagyunk :D :))))

Épp ezért nagyon értékelem azokat az emberek, akik mernek élni, mert érdemes végignézni az ismerőseinket, hogy ki az akinek dobog a szíve és lélegzik és ki az, aki ÉL. És ez nem kor, nem idő, nem pénz, nem kedv és nem is lehetőségek függvénye. Ez Tőled függ és Rajtad áll.
Valaki ezt tudatosan csinálja vagy legalábbis próbálja, mint én, de valakinek ez zsigerből jön. Tőlük szeretek tanulni, mert mindig van mit.
Olyanokkal próbálom magam körülvenni, akik előre segítenek, akik néha egy-egy repülésben a társaim lesznek és akiknek én is tudok adni olyat, amitől ők épülnek. Mert aki épül, az valóban szépül :)


Cunis munkás hétvégénk lesz, várom, mert mindkettőnkre ránk fér már a terápia. :) Ha lesz kedvem és időm, akkor beszámolok róla.

All in all, hálát adni...csak két szó?! Vagy annál sokkal több?!