Éjjel fél 1 és nekem kipattant az összefüggés és a vágy, hogy megírjam. Magamban egy csodás elméletet képzelek el, amit felfedeztem. Összeraktam, megint az élet egyik részét mozaikokból.Úgy, mint amit nagy tudósok alkotnak, persze én csak kis ember vagyok hozzájuk képest, de az belső érzés biztos nagyon hasonló. Tudom, hogy éjjeli bagoly vagyok és ilyenkor nyílik meg a világ, de újabban egy valaki lep meg mindig pozitív értelemben, én saját magamat. :)
Arról van szó, hogy néha visszaolvasom a blogot, egy-egy részt, hogy tanuljak magamból, egy régebbi gondolatot vagy érzést visszahozzak kicsit. De ma arra jöttem rá, hogy megvalósítottam azt, amit elméleti példaként írtam de gyakorlati formában. Ha a gondolatot magát alkotom és valósítom meg, tuti nem csodálkozok, de az, hogy a példának felhozott gyakorlatot végzem el látszólag teljesen véletlen...az arcom leszakad.
Még év elején írtam ezt:
,,A másik, amikor a két blablablabla szövegemem között néha valami értelmes is kijön. Még pedig az, hogy az életre nincs egy leírt és bevált recept. Mindenkinek magának kell kitalálnia, hogy most több vagy kevesebb só kell-e bele. Illetve a boltból mit veszünk meg, milyen alapanyagokból főzünk, ezt is mi magunk válasszuk meg, néha jól, néha rosszul. Minden ezen múlik. De kísérletezgetni kell, aki mer kísérletezgetni, annak biztos, hogy valami finom kerül a végén az asztalára."
Az életem terén igyekszem ezt folyamatosan gyakorolni, de ma úgy sikerült az étellel bánnom, ahogy az életemet is alakítom. Aki nem tudná én annyira tisztelem a konyhát, hogy a közelébe se megyek :D Pont azért, hogy másokra meg önmagamra se jelentsek nagy veszélyt. És nagyon nem filózom, hogy ezzel így mi lesz a jövőben, meg a sok sztereotípia, hogy ,,meg kellene tanulni", meg ,,majd ha gyereked lesz" meg a ,,nőnek a dolga, hogy..." és stb. hát ezt még idézés szintjén is kisípolnám a blogból. Nagyképűen hárítom a témát, de azért a poén része most jön.
3 darab finom és házi tojásból akartam megmenteni a világot vagy legalábbis magamat. Olyanba fogtam bele, amit már többször csináltam és a hibázás lehetősége eddig 0 volt, erre ma...miért ne épp ma?! Úgy sikerült, hogy elrontottam, nem kicsit...nagyon :D Ott álltam, hogy most akkor ki kellene dobnom őket? A cuki kis házi tojásokat, amiket a tyúkok tojtak nekem. Valahogy ott álltam és nem hittem el, hogy ez így mégis hogyan??? Aztán pár mp pánik után gondoltam jó, hát hagyjuk folyni kicsit az eseményeket. És hagytam, kísérleteztem egyet valami teljesen újat. Tudom a nagy háziasszonyoknak a tojás meg se kottyan, én már lassan egy A4-es oldalt végigírok az életről meg a 3 darab HÁZI tojásról :D
Látszólag zavaros lehet a történet, de a tojással is pont az és pont úgy történt, ami velem is. Az adott helyzetet kell alakítani, formálni, meg persze önmagunkat és nincs leírva, hogy hogyan kell vagy így tilos. Nem értettem hozzá, nem tudtam, hogy ezt lehet-e vagy sem, kipróbáltam és sikerült.
Igen, pár pillanat erejéig én is megijedtem, hogy mi lesz szegény tojásokkal és velem, mert éhen maradok. De tét nélkül, nincs semmi. Alakítanunk kell a saját életünket, de néha nem baj ha egy picit hagyjuk, hogy csak úgy magától történjenek az események. Ha az élettel dinamikusan összedolgozunk, akkor valami jó fog kisülni belőle :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése