Csak mi vagyunk ,,hülyék"?!

Ez a cím már több, mint egy hete érlelődik bennem. Némileg fel vagyok háborodva, ugyanakkor mégsem, mert az emberek....áh, hagyjuk is őket, emberek....gyarlók, kényelmesek, önzőek. A sort még folytathatnám, de fölösleges is.

Elég aktuális téma volt sokaknál az árvíz helyzet miatt, hogy esetleg költözni kell. Velünk még sosem volt ilyen, most is inkább elővigyázatosságból, mert necces volt a helyzet, de összepakoltunk itthon. Ha indulni kell, akkor gyorsan tudjunk. Most nem is részletezném az árvízi helyzetet, sokan mások megtették helyettem. Kicsit inkább a saját KUTYÁS szemszögemből szemléltetném a helyzetet.

Természetes volt, ha indulunk anyukámmal akkor mehetünk több családtaghoz is, ismerőshöz is,de a két ebzet miatt szűkebbek voltak a lehetőségek, mint nélkülük. Nincs velük nagy gond, de nem az a kert végébe kicsapom kutyáim vannak, mert nekem nem ez a kutyatartás. Végülis így is el tudtuk volna helyezni magunkat szerencsésen :) Viszont felháborít (mert meglepődni nem tudok) a saját rokonaim hozzáállásán és más idegenekén is. Olyanok, akik kutyát tartanak, de nem felelősen. Voltak, akik képesek lettek volna elindulni hűséges ebük nélkül. Kérdezem én, hogy mégis miért?

Nekem ne mondja senki a rossz anyagi helyzetet, a lehetőségek hiányát, mert igen mindkettő előfordulhat. De pont azt beszéltük anyummal, hogy mi inkább mennénk a híd alá (kicsit morbid,de árvíz esetén kevésbé jön ez számításba  ;) , mintsem hátra hagyjuk őket és vígan elmegyünk egy kényelmes helyre. A legtöbb ember azért nem tart túl sok vagy túl nagytestű kutyát, ergo magával tudná vinni, szerintem....Szerintem biztos nagyon elfogult vagyok, de kutyát és más állatot tartani sem kötelező. Egy normálisan gondozott és  szocializált kutyát el lehet vinni idegen helyre, ahol nem okoz nagy kellemetlenséget mások számára sem.
A pánik helyzetet is megértem és minden egyéb mást, de ez ügyben már napokkal, sőt hetekkel előre lehetett látni, hogy fel kell készülni sok mindenre. De jobbat mondok, amikor magunkhoz vesszük a kutyát, na pont akkor kell minden eshetőséget átgondolni! Emellett is lehetnek meglepetés dolgok, már velem is történt nem várt esemény, de egy gyereket se hagyunk a házba magunk mögött csak úgy vagy engedünk az utcára, akkor egy kutyával vagy más élőlénnyel se tegyük.

Egy szó, mint száz, biztos hogy sok a felelős állattartó, de a hallottak alapján mégis az jutott eszembe, hogy már megint csak mi vagyunk ilyen ,,hülyék"?! Mert igen, én szerettem volna, hogy Cuni és Pöpi az enyém legyen, de anyukámnak senki nem fogott fegyvert a fejéhez, hogy szeresse és gondozza őket, de neki mégis olyan természetes ez, ahogy engem is felnevel(t).

A gond csak az, hogy nem is kell árvíz, ennél lényegesebben alacsonyabb rizikójú dolgoknál is megteszik ezt az emberek :(