Kedves Blogom! /most úgy érzem így kell kezdeni, aztán meglátjuk mi sül ki belőle.../
Ma először nem posztolom ki az új bejegyzést. Kíváncsi vagyok így hány megtekintést kapok. Nem célom, hogy több százan meg ezren olvassanak. Elsősorban önmagam miatt kezdtem neki, mert az írás is egy terápia, mint oly sok más és nem félek magamat gyógyítani, hol kisebb, hol nagyobb sebeket. Másodsorban viszont természetesen örülök, ha mások életébe is adok egy-egy gondolatot, egy deja vu-t, egy kis szösszenetet a reggeli kávé mellé vagy épp kellemes/kellemetlen élmények előhívását a múltból. Illetve az egyik legfontosabb, hogy mindezt magamból adom, Nektek. Nem félek, hogy ettől ,,elfogynék", sőt... remélem, hogy valahol pont több leszek. Aztán ki tudja?! Úgyhogy bátran adok magamból :)
Önzően hangozhat, hogy elsőként magamat jelöltem meg, de miért csapjak be bárkit is és itt is legfőképp magamat :-) Amióta a kutyás terápiákba belecsöppentem, azóta jöttem rá, hogy muszáj önmagunkat is visszaterápiáznunk a rendes kerékvágásba. Mert, ha mi nem tesszük meg, akkor más se fogja helyettünk. Ha mi rendben vagyunk, akkor a környezetünket is jobban tudjuk felügyelni és kicsit segíteni a szebb és jobb jövő felé. Így hát rájöttem, hogy jót tesz az írás is :)
A gondolatmenet, ami ehhez a blogrészhez jött.... Ha valami rugalmas, az hajlékony és nem törik(vagy legalábbis nem könnyen), de ami szilárd, az megtörhet és ami megtörhet, hát az nagy eséllyel meg is fog. Igen dolgokról írtam, de a valóságban nem a fizikai törvényeit boncolgatnám (azt meghagyom a nálam okosabbaknak :-D), inkább leírnám és értsd az írásom. Ne csak olvasd, ÉRTSD! Ha VALAKI rugalmas, az hajlékony és nem törik, de AKI szilárd, az megtörhet és aki megtörhet, hát az nagy eséllyel meg is fog.
Vajon meddig hajolhatunk? Honnan tudjuk, hogy meddig lehet hajlítani valamit/valakit pont addig, hogy még ne törjön ketté?
Az önterápia része az is, hogy meg kell tanulnom embereket kizárni az életemből, ahogy és amennyire csak lehet. Nem célom elszigetelődve élni, de akinek nincs helye hosszú távon, mert csak rombol meg rombol, annak mennie kell. Mindig jönnek, akik viszont adják az építő anyagot, akikből lehet építkezni és táplálkozni, hogy vannak még jó emberek, legalábbis jó emberi tettek. Nem strucc effektust szeretnék, hogy semmi rosszról ne tudjak és óvjam-védjem magam, mert azt úgysem tudom, de nem is akarom (annyira :)
Megpróbálom összegyűjteni röviden, hogy miből tudok erőt meríteni, melyek az önterápiám részei, hátha Magadra ismersz benne vagy épp segít:
- Elsőként a kutyák, lehet az saját vagy másé, kutyás jövés-menés vagy bármi, de a leghatékonyabb a közvetlen kontakt a zebbencsekkel.
- A zene, újabban megfeledkeztem róla, de hatékony, ha én magam művelem, ha hallgatom vagy épp dúdolom.
- Megpróbálok olyan dolgokkal foglakozni minél többet, amihez valóban kedvem van. Nagyon sok kötelező dolgaink vannak az életben, így amint lehetőség van, próbálok tudatosan olyat csinálni, amit szeretek, amire valóban szükségem van.
- A negatív dolgok és személyek leredukálása. Nem kell homokba dugni a fejünket, ha baj vagy konfliktus van, de nincs szükség minden rosszra. Merjünk szelektálni.
- Önmagunknak ne hazudjunk!
- Lépjük át korlátainkat, ami eddig 100/100 felbosszantott, az legyen most 100/99, majd 100/80. Nem kell csodát várnunk, nem változunk meg máról holnapra. Piszok nehéz és nem is sikerülhet mindig és mindenhol. De vannak dolgok, amelyek már kevésbé zavarnak/bántanak, mert megtanultam könnyebben kezelni. Nem könnyű, de könnyebbé teheti a saját életünket.
A fentebb említett ,,recept részletek" segítenek abban is, hogy RUGALMAS-ak legyünk. Nem állítom, hogy én mindennap így élek, mert nem. De folyamatosan tudatosítanom kell és próbálkoznom, magamért és környezetemért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése