MZ/Y Folo jelentkezik

Fáradt vagyok, éppen csak fizikailag. Viszont érzem, hogy írnom KELL! :)

Lassan közeledek az első X-hez, ami a bejegyzéseimre értendő. Vagy pont ez a 10.?! Már nem is tudom... Ez nem túl különös, bár mindig elkezdődik minden valahol. A lényeg a lényeg, hogy már több(!) rendszeres Olvasómmal is beszéltem személyesen, úgy hogy ők hozták fel a témát. Érdekes és jó dolog az ő személyes véleményük. Örülök neki, mert ezekből lehet látni, hogy merre tart az ember lánya. Úgyhogy ezúton is köszönöm Nekik. Főleg, mikor olyan dolgokra világítanak rá, amire pont nem is gondolnék. De olyan fészbukosan lájkolom ezeket a dolgokat.

A mai blogomban inkább mellőzném a magvas gondolatokat, inkább az élményfoszlányaimból osztanék meg :)

Pöpi a köztudatban is német dogként szereplő ebzetem csúcspofa. Akár a másik kutyámnál, nála is előfordult, hogy egy szót többször ösztönösen mondok neki, amit a kutya nem ért, majd véletlen pont olyan, mintha értené és azt csinálja, amit mondok. Ez ismétlődik egyre gyakrabban és végül teljesen spontán módon, de rögzül egy-egy vezényszó. Így lett ez a ,,keresd"-el is.

Volt, hogy eldobtam a labdát a fűben itt-ott és nem látta hova esett, mert ahhoz túlzottan is lökött és össze-vissza nézeget, játszadozik. De azért az én lustaságom is nagy úr, hát ösztönöztem, hogy keresse, vegye már fel és hozza oda, hagy ne én mászkáljak el újra meg újra, mert ő épp bamba volt :D Így mondogattam, hogy keresd, keresd... Okszi, az esetek nagy részében én ösztönzöm, buzdítom és általában teljesül is a kívánságom. Történt ám egyszer, már nem is tudom hogyan, hogy poénból eldugtam a kedvenc játékát. Majd ,,keresd" és nini, megtalálta, bamm és feltaláltam a spanyol viaszt, épp csak pár évezreddel maradtam le ;) mármint ami a kutyák tárgykeresési tanulásáról szól.

Először olyan helyre, hogy lássa és számomra logikus volt, hogy nézkélődik, majd véletlen meglátja. Igen ám, de az én kutyáim eddig soha nem néztek fel az égre. Tudom, hogy tök ciki, de nem ugatják a holdat :D Így esett meg, hogy magasba helyeztem, ahol tudtam, hogy nem fogja megtalálni, hisz nem látja, mert nem néz arra. Nem a kutyaszőrnyit nem, persze, hogy felnéz. Majd áll ott és látszik rajta, hogy megvan a kedvenc játék.

Mára már eljutottunk arra a szintre, hogy udvaron belül eldugom, ahol nem is látja és csak szaglás alapján keresi. Tök vagy inkább teljesen meg vagyok döbbenve, mert én sose tanítottam tudatosan az orra használatát és nyilván most sem egy versenyszinten végzi ezt. De itthoni mókának nagyon jó és a kutya élvezi és fárasztja is agyilag. Mindezt úgy, hogy jó viccnek találtam, hogy most ilyet csinálunk és kipróbálom mit bír, mit tud.
Non plus ultra, hogy már egy sima általános teniszlabdára is megy illetve más játékokra, nem csak a kedvencre redukálódik.

Sőt az örömömet tovább fokozza, hogy ezt a kereső játékot mi nem naponta vagy hetente csináljuk, hanem ahogy épp eszembe jut. Tegnap 3 keresést adtam neki, de előtte hónapokig még csak hasonlót sem. De emlékezett, lelkes és elég kitartó. A Cuni már rég feladná az ilyen keresgélést, ő úgy van vele, ha el tudom rakni, akkor keressem is meg :-) De Cuninak is lett egy újabb feladata, amolyan nyugdíjas részmunkaidős állás, de úgy látom szereti. Ő a labdaszedő. :D Ha a kocsi alá begurult a labda, de Pöpi már nem tudja kihadonászni a böhöm nagy testével, akkor Cuni kisebb méretével simán bekúszik a kocsi alá és boldogan hozza a kérésemre.

Nyilván a profi kutyásoknak ezek a dolgok nem biztos, hogy olyan hűűűűdenagyszájtátós részek, de a kutyáim mindig meglepnek valamivel, hogy miként használják azt az okos kis szőrös buksijukat.