Kutyás stájsz

Nyári időszámítás: ON, a kutyákoknál is. Már kinn alszanak éjjel, hisz jobb idő van kinn és a lakás is fellélegezhet kicsit ;) Az első ilyen este engem pöppet megviselt, bár elismerem túlreagáltam egy hangyafogpiszkálónyit :D

Cuniról tegnap a neten került kezembe több éves képe és bevallom, meglepődtem, hogy külsőleg mennyit változott. Visszagondolva és az emlékeim között kutatva nem is tűnt fel a különbség. Majd csinálok valami összehasonlítós képet, hogy Ti is lássátok. Szerintem jót tett neki a kor, sokkal nőiesebb a kinézete manapság. A hóbagoly szemcsi meg übercuki :D bár az inkább Cuni nénissé teszi a Nagysasszonyt.

Pöpi hát ma jópofa volt, családi kutyás lazulós sétálás volt egy nyugisabb helyen a természetben. Cuni kivételével mind ültünk a domboldalon, majd 3 srác futott el tőlünk elég messze. Pöpi úgy gondolta, hogy csak egy legény lehet talpon a vidéken és nagyon megindult. Számomra is rejtély, hogy miért akart utánuk futni, de visszahívtam inkább. Bár lehet az edzéstervbe jót tett volna, ha gyorsabban futnak a srácok :)

Mostanában viszont gyakran futok bele ugyanabba a szituba. Fiatalok, mondjuk 14-20 év között, nem fogják fel, hogy az a szerencséjük, hogy Pöpi az én kezemben van. Rengeteget kekeckednek vele és hergelik. Legutóbb buszvégállomáson szálltunk fel, helyet foglaltunk, de kintről az üveges ajtón keresztül baszkurálták....nekem már elszakadt volna a cérnám. Nagyfiúnak szóltam, hogy feküdjön csak nyugton, hisz ,,nagyon menők" kinn a skacok, főleg, hogy egy üvegajtó is áll köztük meg a kutya között. Azért halkan drukkoltam magamban, nehogy egy morgást is eleresszem a kiskutyám, mert aztán meg rólunk jön le a negatív kép, vagy le is szállítanak a buszról mondván, hogy életveszélyesek vagyunk. Lekopogom semmi gond nem volt. De kutyás szemmel se hergelném más kutyáját, főleg nem egy nagytestűt, akinek azért ereje is van, én tiszteletben tartom az ő erejét és azt, hogy nem él vele vissza. Mások már nem nagyon gondolkoznak el ezen.

De hogy valami jót is meséljek kutyával utazni általában így vagy úgy kalandos, de egy óriással meg pláne :) Sokszor hallok kedves és valóban mosolyogni való vicces megjegyzéseket a kutyámról, ezeken tök jókat nevetek én is. Azt is gyakran hallom vissza, hogy itt vagy ott látták már Pöpit és vele utaztak egy buszon/vonaton. Néha olyan, mintha egy híresség lenne. Egy a fix, hogy észrevétlenül nem lehet vele közlekedni, se gyalog se tömegközlekedve. Néha élvezem, olykor már sok(k). De az érzés és mások csodálkozása, hogy mégis hogyan irányítom ezt az ebet, az mindenért kárpótol :-)))