Az ebek köszönik szépen jól vannak, bár így a hosszú tél után össze kell kapnunk magunkat, mert a sétás teljesítményünkön látszik, hogy nagy volt a téli punnyadás, főleg Pöpin látszik meg. Séta alatt most nem olyan fitt, mint szokott. De én sem, úgyhogy most pótlunk.
Mielőtt bármibe is belekezdenék ideraknék egy idézetet, ami a blogomra amblokk és a mai írásomra is igaz:,,Életünkben a legemberibb dolog, amit tehetünk, hogy megtanuljuk kifejezni legőszintébb érzéseinket és meggyőződéseinket, és vállaljuk értük a következményeket. Ez a szeretet első követelménye, mely egyben sebezhetővé is tesz minket a többiekkel szemben, akik talán kinevetnek. Mégis, sebezhetőségünk az egyetlen, amit az embereknek adhatunk." /William DuBay/
Mostanában a fő dolog, ami foglalkoztat a gyerekek és a felnőttek gyerekvállalási ,,szokásai". Nem aktuális a téma, sőt gyereket se szeretnék (még), de a gyerekekről és szülőkről alkotott képem rengeteget változott az utóbbi időben. Jó néhány hétig elég közelről tapasztaltam a jelenlétüket és velük kapcsolatban az utóbbi hetek érzései és gondolatai még remélem, hogy sokáig velem maradnak, mind a pozitívak, mind a negatívak. Nyilván hozzátartozik, hogy másképp látom a dolgokat, mintha én is gyerektulajdonos lennék ;) Így eszem ágában sincs túl nagy nevelési vitákat folytatnom gyerekes családokkal, hiszen mire föl mondhatnék én bármit is. De nagyon sok dolgon el lehet gondolkozni, akár gyerekes az ember, akár nem...
Miért szeretne valaki gyereket? 10, 20 és 30 év múlva is azt gondolja, hogy neki milyen klassz ez a gyerek? Miből gondolja valaki, hogy ő SZÜLŐ lehet? Nem kisbetűs szülő, aki fizikailag képes erre a biológiai folyamatra, hanem arra gondolok, aki lelkileg is. Gyereke nem születik mindenkinek, a gyerek nem jár senkinek, senkit se kötelezhetünk arra, hogy márpedig nekünk legyen és adjon valaki egyet. A gyerek ajándék, amit vagy megkap valaki vagy nem. Most lehet azt gondolni, hogy mert én még nem voltam ilyen helyzetben és nem értem. Igen, lehet ezt mondani. De a kérdéseimet akkor is érdemes átgondolni.
Az igazi SZÜLŐK előtt tényleg meghajlok és tisztelem őket, mert nehéz dolguk van és egyre nehezebb lesz. És akkor most erős kérdést teszek fel, vállalom, hogy idővel változhat a véleményem, de korántsem biztos: Miért gondolják egyes nők, hogy életük fő műve a gyerek? Ha valakinek van gyerek, legyen rá büszke. Egyszer, ha anya leszek szeretnék én is büszke anya lenni. De attól, hogy valaki édesanya, még él és ezer más dolgot csinálhat, akár hivatás,akár hobbi szinten. Ha egyszer vissza kell majd nézni az elmúlt évekre, 20-50-80 évre és feltesszük a kérdést magunkban. Mit csináltunk az életben??? Legyen számtalan dolog, ami eszünkbe jut. Legyen az apróságok hada vagy valami nagyratörő, de tudjunk felsorolni dolgokat, amikre büszkék vagyunk. Igen, ott lehet a gyerek is, legyen ott, mert a nők nagyszázaléka az anyasággal teljesedik ki, de NE a gyerek legyen az egyetlen, amit fel tudunk mutatni az életből.
Biztos több anya is van, aki nem ért velem egyet, hát legyen. De megindokolnám, hogy mégis miért gondolom így, amit nálamnál tanultabb emberek is hasonlóan gondolnak. Az a nő, akinek ,,csak a gyereke létezik" elfelejt élni és mindent egy lapra tesz fel. Igen ám, de ha a gyerek felnő és ki szeretne repülni a fészekből, akkor nem kevés probléma adódhat egy ilyen ,,apróságból".
Az édesanya nem érzi jól magát, de a gyereke sem, hiszen ezt látja anyjától, hogy valami nem stimmel, így nem tud majd teljes életet élni. Nem csak önmagának árt a nő, hanem a féltve őrzött Kincsének is. Az az édesanya, aki még ha háztartásbeliként van otthon a gyerekekkel, de néha szán egy kis időt bármilyen kikapcsolódásra, hobbira, az már tett valamit ÖNMAGÁÉRT és ezáltal a gyermekeiért is. Ez nem önzőség, épp ellenkezőleg. Azzal lenne önző, ha csak a gyerekekkel foglakozna non stop.Csak remélni merem, hogy a SZÜLŐK-nek lesz sok gyerekük és a szülőknek pedig kevesebb.
Pöpi és Cuni üdvözöl minden kedves Olvasómat:
Én mint állítólag antiszociális egyén, teljesen egyet tudok veled érteni. Annyi minden más érdekes és értelmes dolog van az életben amiben ki lehet teljesedni. Vénségemre már én is jobban ragaszkodok a kapcsolataimhoz de nem azok fogják uralni az életemet. Csak egésszé teszik. Szerencsére manapság már nem kövezik meg annyira az embert, mint 20 évvel ezelőtt, ha nem akar gyereket. Fölösleges erőltetni bármit is ha se lelkileg se anyagilag nem állsz készen.
VálaszTörlésSzerintem is jobb lenne az egész társadalom, ha oda érkeznének a lurkók, ahova valóban kell érkezniük :)
VálaszTörlés