Egy kis morzsa Pöpiről

Már többen hiányolták a bejegyzéseimet, mondván nem ilyen ritka írásokat ígértem. Igyekszem pótolni. :)

Végre tavaszodik, nekem is jobb a kedvem és szívesebben megyek az ebekkel is. Még a Pöpi sem fázik, ha a másodperc töredékére megáll egy helyben. Ami séta közben egyébként nem gyakori.

 

A Pöpiben egy terrier veszett el. Bár a súlyát nézve nem is tudom, legalább 8... Amikor német dogot szerettem volna, akkor tudtam és hittem, hogy kisebb a mozgásigénye, mint egy golden retrievernek. Igen, így van, vannak ilyen dogok. Aztán van a másik véglet a Pöpi és társai. Mint a duracell nyuszi, úgy szökken a 80 kg-jával, mint én a 43 kg-mal soha :D De hát így szeressük a kis habtestét, amivel nagyon szívesen beleül az ölembe. Ééééééééééés, akkor még így jártam jobban. Néha leguggolok séta közben, hogy fotózzak vagy  a cipőmet kötöm be esetleg csak megpihennék, erre a Pöpi már rá is ült a vállamra. Olyan laza arccal hajtja végre a gyakorlatot, mint a jól képzett munkakutyáknak a ,,mezei" ül :-)

Fejemre nőtt?! Igen, lehet, talán....határozottan igen. Az elején odafigyeltem, hogy mindenben határozott legyek és kevés kiváltsága legyen. A határozottságom az irányába nem fogyatkozott. A kevés kiváltságból lett több. Igen, sokáig nem akartam, hogy így legyen, de belátom, nincs menekvésem. Ez az a nagy igazság.
Nem mentegetőzöm, nem érzem, hogy volna miért... az emberek és állatok közt igyekszem, hogy minél jobban viselkedjen és ne legyen vele probléma. De amikor szűkebb családi körben vagyunk, néha csak mosolygunk a Pöpin, hogy már megint mit csinál.
Voltak már bajuszösszeakasztós részek köztünk, persze csak az ő bajsza akadt össze az én bajuszhelyemmel. Ezeket mi elrendezzünk, megoldjuk a problémákat.

Hogy miért is ismerem be, hogy el vagyon kapatva és még csak nem is érzem magam rosszul emiatt? Megfejtettem! 
Annyira vártam már rá és vágyakoztam, hogy legyen saját dogom, hogy akkora ez az öröm és akkora ajándéknak érzem, hogy Ő velem van. Akinek volt már német dogja, tudja, hogy igazából annyi kisebb-nagyobb probléma rövidíti meg egy dog életét, hogy náluk különösen minden nap ajándék. Persze ettől még élhet és éljen is legalább 12 évig. De a sok rosszaságával és hülyeségével megszínesíti a mindennapjaimat. Nagyon hálás vagyok érte, tényleg, olyan önfeledten tudok rajta nevetni. Jót tesz a lelkemnek.
Nagyjából úgy tudom elmondani, ha valami rosszat csinál egy kutya, általában azért megbüntetik - ha rajtakapják a rosszaságon. Ez így van rendjén.
Pöpinél ez valahogy úgy működik, hogy tetten érem:
1. először valahol zugfigyelőként kinevetem magam rajta
2. fotómasina elő és katt, katt
3. irgum-burgum rossz kutyája
4. szörnyülködöm és felmérem a jellemzően kisebb károkat

A fentebb említett példa egy kicsit karikatúra jellegű. De a képek is bizonyítják, hogy milyen lökött fiú még így két és fél évesen is.

Bár ez az utolsó kép elgondolkodtat engem....Tőlem tanulja?! Olyan lökött, mint én?!
Igen, úgy szökkenünk a képen, mint két zerge a mezőn. A mező része tuti stimmel is :-D

A lelkem gyermeki fele tuti, hogy Ő.