Egy kis szösszenet

Érzem, hogy újra írni kell. Legalább heti egyszer kéne és amúgy gyakrabban is szeretnék, dőlnek belőlem a szavak. De hát mást is kéne...kéne csinálnom, úgyhogy egyelőre a heti egynél próbálok maradni.

Mielőtt leültem a géphez, beengedtem az ebeket. Ha már Cuni és Pöpi a mindenem, akkor gondoltam rendes gazdi leszek és úgy ömlengek arról, hogy mennyire szeretem őket, hogy beengedem őket a lakásba, a konyhába, a saját paplanjaikra. De ebben a pillanatban a fürdőszoba ajta nyikorgott....Pöpi ment inni, télen főképp a fürdőszobában van a vödör!! víz (igen, egy német dog mellett elfelejthetjük a csili-vili színes, szép tálakat és főleg a cukimuki porcelán tálkákat, amiket a máskaliberű kutyások talán megvesznek). Hogy miért?! Mert funkcióját veszti, kicsik, törékenyek a legnagyobb jó indulattal is csulás (vastag dognyál, átlag kutyához nem hasonlítani nyáltípus) lesz és sajnálnánk a szép kis edélyzetet. Így hát marad a nagy műanyag vödör.
A csulára visszatérve, ez egy olyan dolog, amivel felvenni a versenyt a dolgos mindennapokban képtelenség. Ablakot, tükröket, falat, bútorokat törölni és a ruházatot illetve a laskátextíliákat is mindig patyolat tisztán tartani nem lehet dog mellett. Akinek volt, tudja. Aki nem tudja, hát azokra sok érdekesség vár... itt rögtön eszembe is jutna valaki, de hát egy blogon nem személyeskedek, milyen volna már, főleg, ha az illető nem is olvassa. Rossz dolog volna. Úgyhogy most magamhoz is szólok emiatt:
'Fúj, fúj Folo, rossz lány, menj a helyedre, hallod, ne ugass, menj a helyedre!!! ... Jól van, okos kislány, ott marad! Az az, okos lány vagy, tudtam én. Maradj szépen a helyeden és folytasd a blogot.'

Akkor egy original témába illő kép a Pöpiről, olyan gusztustalan, hogy már cuki:

A kutyanyál elkísér egy kutya életen keresztül. Dogos alapfelszerelés a nyáltörlő (általában kis,közepes méretű törölköző alkalmas erre a célra). Viszont ennek okául kutyát sétáltatni is csak úgy tudok elmenni, hogy karácsonyfa módon még ezt is magamra aggatom :D Próbálkozom időről időre, hogy úgy lépjek ki az utcára, hogy emberi módon nézzek ki, de lehetetlen küldetés.  A nyáltörlőt kíséri egy ürülékfelszedő zacskó tárolója, sok-sok erős zacsival és hát valami kis táska még pluszba, amibe belepakolom a lakáskulcsot, telefont és egyebeket. Ha az ember lányának ,,szerencséje" van, ezeket különböző helyekre akaszthatja magán és mind-mind más színű, már tényleg csak az égők hiányoznának - hogy a gyönyörű karácsonyfa beteljesedjen -, de minek is, nem elég égő ez így is? :)))

Égő vagy nem égő, nem érdekel. Ezt az életformát választottam, bár ez nem is életforma, mert nekem ez az élet, sőt azt nem értem, hogyan lehet másképp élni. Oké, nyilván lehet és nem bűn másképp élni, hisz ettől színes a világ, csak fura, hogy másnak talán én vagyok a fura. Ettől független igyekszem a nem kutyásokat figyelembe venni, de a saját ,,gyerekeimért" tűzbe mennék. Aki őket bántja, az engem bánt. Nem tökéletesek, ha rosszat csinálnak én megbüntetem őket, de ha nem csinálnak semmit csak léteznek, akkor azt igazságtalannak tartom, ha negatív véleményt alkotnak róluk úgy, hogy nem ismerik őket.

A négylábúak csak alszanak, serényen, pár perc alatt mély álomba merültek. Nem is sejtik, hogy róluk írok. Bár Pöpi épp egy elégedett alvásban morgással jelezte, hogy köszöni szépen nagyon jól érzi magát.

És akkor egy kis érdekesség, amit PC-n keresztül tanultam, tudjátok Pöpi és Cuni ;-)
Az emberi kapcsolataimnál megfigyeltem, aki velem kapcsolatba lép és eljön hozzánk vagy látja az ebeket, főleg a nem kutyásoknál érdekes a dolog.
Az emberek a Cunival úgy elvannak, még kedvesek is tudnak lenni az emberek, ha akarnak. Sok vizet nem zavar, ha zavarna, se zavar, nem tolakodik a szeretetért, a tömegközelekedésen is közömbösen áll a sok ember között. A lakásban lefekszik és mozdulatlanul fekszik, alig ugat stb., sokszor, mintha nem is lenne. Az emberek rajta keresztül és vele együtt kedvesek velem, ismerősöknél, rokonoknál is azt mondhatnám ez alapján is, hogy ,,bírják a búrámat".
Ami viszont a legérdekesebb, hogy a Pöpit csak azok szeretik igazán, akik engem is szeretnek. Csak ők tudják elfogadni, hogy a Pöpi batár nagy, sokat és büdöset pukizik, kakira dettó ez vonatkozik, nyálzik, minden másodpercben bújni akar, ölbe ülni stb. Szóval az ő jelenléte sokak számára terhes, gondot okozó. Akinek kicsit is felületes a kapcsolata velem, az nem szereti Pöpit se.
A Pöpi rajongók tábora lehet, hogy kisebb, de nagyon lelkes. Vannak olyanok is, akik inkább távolról szeretik őt, ez is tök korrekt, én pedig megértem.
Azt is megértem, hogy engem se szerethet mindenki, hisz én sem szeretek mindenkit. Ez már csak ilyen örökkörforgás :o)