A blogom főként Róluk fog szólni, bár nem katonás renddel, hanem épp ami és ahogy jön.
Ahogy én is, úgy ők is nicknéven szerepelnek, így ha valaki ismer tudja, hogy kik vagyunk, ha nem hát nem :) Én lennék Folo és úgyis mondhatnám, hogy van két ,,gyerekem", egy fiam és egy lányom.
Pöpi és Cuni, biztos gagyi,de illik rájuk, nem tudom honnan jött, mert sokszor becézi az ember azt, aki kedves a szívének. De a sok becenév közül maradtak ezek.
Pöpi, 2 éves német dog fiúcska....ööö....akarom mondani okos, nagy kan :D Voltak vele kutyás terveim. De egyelőre a közös lustizásoknál és sétáknál és úgy amblokk a mindennapokban egyszerűen csak VAN, LÉTEZIK......NEKEM. Igen, kicsit egoista szemlélet, de ő ilyen, ilyen a dog, csak a gazdi. Ha lenne erszényem és még el is bírnám, tuti abban kéne hordoznom egész nap. Ha létezik szerelem két faj között (és akkor kéretik mindeféle perverzitás gondolatától tartózkodni), akkor ez a nagybetűs SZERELEM. Rá vártam, nem perceket, nem órákat és nem is heteket.... és sok-sok utánajárás és tudatos keresgélés után mégis kissé tudatlanul belecsöppent az életembe a maga kis 11 hetes pillesúlyával és feketén!!! ;) Ennek is van története, de majd egyszer. A történetünkből egy vicc, hogy akárhogy is nézzük, de 35 kg-val többet nyom, mint én.
Életem másik meghatározó pontja, Cuni, a 8 éves golden retriever nőci. Egy költözési árva, leselejtezve, mert teher, gond egy neveletlen golden lány, egy alomnyi keverék kölyök után. Pedig meggyőződésem, hogy az előző gazdái nem is tudták a Cuni-féle gondok fogalmát. Ha lehet mondani mindkét kutyám én vagyok, de Cuni tartja elém a tükröt, hogy én milyen vagyok és sokáig betege voltam a saját látványomnak, mert nem is tudtam, hogy én vagyok. Igazán ő az első olyan kutyám, akivel ,,kutyázni" kezdtem. Míg mások egy ártatlan kölyökkutyát találnak erre a nemes célra, hát én jól kifogtam. Nem a 0-ról indultam, mint egy kiskutyával, hanem a mínusz 100-ról :)
Alapvetően szeretem az állatokat, a kutyák a mindeneim és felelős állattartó igyekszem lenni. A kutyák felé nagy a türelmem, ha más irányba nem is túl jellemző. De Cuni úgy igazán próbára tudja tenni a türelmem. Más kutyák irányába eddig még nem tapasztaltam ezt, gyengébb kiadásban sem.
Ahogy az életben általában az emberek fejlődnek, úgy Cuni is fejlődik, Folo is. Így közös erőkkel, sok-sok munkával és energiával eljutottunk oda, mindenféle tervezés nélkül, hogy Cuni hivatalos terápiás kutya lett. Bárki mondta volna ezt nekem, akár 5 éve, akár csak 1 éve, körbenevetem, hisz arra is több esély lenne, hogy a 'hírösnevesbradpitt' elvesz feleségül. De ahova eljuttam most, az maga a csoda. És úgy érzem, hogy ennek a csodának még csak az elején tartunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése