About me

Kellemes kis meglepetés fogadott, épp csak ,,panaszkodtam" kicsit, hogy alig olvasnak, erre fellépek ide teljesen szkeptikusan, hogy írjak....erre nem hittem a szememnek. :O Az előző csekkoláshoz képest igencsak megemelkedett az oldalmegjelenítések száma. Lehet, hogy csak szólnom kellett és ennyi.

Tudom, hogy van néhány lelkes és visszatérő olvasóm és azt is, hogy vannak akik sutyiban olvasnak. Remélem azért a többség úgy érzi, hogy érdemes volt kinyitni az oldalt és a szemeket. :)

Tele vagyok felismerésekkel, végre igazán tágra tudom nyitni a szemem és úgy tekinteni a világot. Rengeteg új dolgot tanultam mostanában.
Az egyik a sok közül, hogy a macskák is le tudnak venni a lábamról. Kicsit megnyílt előttem a macskás világ és hihetetlen milyen jó fejek tudnak lenni. Sokkal együttműködőbbek, mint gondoltam volna, van bennük és a kutyákban azért némi hasonlóság. Nem annyira ellentétesek, mint úgy általában mondják az emberek.

A mindennap lehet buli fogalmát is megtanultam. A bulizás persze tág fogalom lehet, nem kell rögtön az IHB bulikra gondolni. :D De hétköznap is lehet bulizni, jól érezni magunkat, kikapcsolni kicsit. Ki határozza meg, hogy csak 7végén vagy ha nincs munka? Mindennapra be lehet egy kis bulit csempészni ;) Persze, ha valakinek van kedve hozzá, de miért ne?! :) Bekapcsoljuk a zenét és máris kezdődhet!

A korábbi énemhez képest meglepően nyugodtan élek. Kisebb koromban rohantam, időben ott voltam mindenütt. Ahova igazán kell, odaérek időben, de már rég nem rohanok meg pattogok úgy. Minél inkább úgy gondolom, hogy ,,na Folo most igazán aggódhatnál kicsit vagy izgulhatnál", annál kevésbé teszem. Mindig ambíciózus voltam és vagyok is, így fontos hogy legyen célom, amiért felkelek mindennap és tudjam, hogy miként fogom megvalósítani. Most picit megtorpantam, na nem azért mert ne tudnám, hogy mit akarok, most inkább a hogyan-on van a kérdés. De nem aggódom, most kicsit hagyom a csónakom, hogy vigye a sodrás, aztán a sziklához közel azért evezek párat, nehogy nekimenjek. De utána ismét hagyom a kis csónakot, hogy csordogáljon lefelé a vízen, a sodrás irányába. Ilyen is kell, nem lehet folyton csak evezni, elfárad benne az ember, főleg aki edzés nélkül kezd bele, aztán meg jön a fránya izomláz.

Továbbra is úgy gondolom, hogy a legtöbb dolog okkal történik és nagyon csodálatos érzés rájönni egy-egy okra. Ha még több van, akkor még jobb :)
Nem szeretnék unalmasan pozitívvá válni, mert tudom, hogy vannak olyanok akik azzal idegesítőek, hogy a rosszat teljesen kizárják és nem (nagyon) fogadják el. Elfogadom a rosszat meg a negatívat is, velem is előfordul ilyesmi, de most úgy érzem végre megkaptam egy szeletét annak, hogy a rosszat hogyan használjam fel jól. Szóval nagyon igyekszem a jó dolgokra összpontosítani. Iszonyúan tunningolom magam, hogy az az erő, ami bennem van a felszínre törjön, mert néhány éve tudom, érzem határozottan, hogy van bennem valami nagy erő, ami még nem jött ki. Olyan erő ez, amivel nagyon sok negatív dolgot be tudok darálni, mint egy erős hurrikán. Illetve, nemcsak eltűntet dolgokat, de újak születnek helyette. Nem is sürgetem, hogy most jöjjön felszínre, mert tudom, hogy megvan ennek is a pontos helye és ideje. De állatira kíváncsi vagyok, hogy mi ez vagy hogy is van ez. :)))))
Most jut egy kis időm, hogy ezt a dolgot ápoljam magamban, mint a kiskertet, öntözni és védőszerekkel védeni a növényeket, hogy mire le kell szedni a virágokat, a legszebbeket tudjam leszedni és a vázába rakni.

Nagyon jó volna a gyerekkori énemmel beszélni és elmondani neki dolgokat. És meg is kérdezném a kis Folot, hogy mit gondol a jelenlegiről. Szerintem valami ilyesmit mondana:
,,Kedves Folo, nagyon jó úton vagy, csak így tovább, én büszke vagyok Rád!" :)

Még mielőtt teljesen nagyképűnek tűnök, belátom és egyre jobban ismerem a saját korlátaimat, egyre inkább tudom, hogy mire vagyok képes és mire nem, és igenis ki kell mondani, ha az ember lánya büszke magára.
Korábban már elmondtam, ha mi nem vigyázunk magunkra, akkor más se teszi meg, ha én nem vagyok büszke magamra, akkor más se lesz rám büszke.

Végül egy kedvenc kis idézettel zárnám a sorokat:

,,Nincs lehetetlen, csak van ami kicsit tovább tart."