Egy kis ez, egy kis az

Gondoltam írok egy olyat ma, hogy nem írok...de még nincs is április 1. Nem tudom honnan jött ez az eszement ötlet. Meg már napok óta motoszkál az érzés, hogy írni kellene. Akkor tessék...

Once upon a time...ja, hogy ez nem az esti mese. Ó és tényleg megint este van, ez a kedvenc napszakom továbbra is. Úgy fennmaradnék hajnalig ülni, nézni ki a fejemből és érezni a gondolataimat. Megérezni bennük az örömet és a fájdalmat. De majd máskor egy alkalmasabb időpontba tartok ilyen kis szeánszot.

Addig is a tízlábúságom hát hogy is van ez. Legutóbb egy olvasóm panaszkodott, hogy elveszett a nevek sokaságában. Bár nincs sok, de rövid áttekintő. Pöpi a 77 kg-s fekete ,,paripám", ÁLMOM és Cuni az aranyszőrű gonoszkodásra hajlamos ám, de szerethető retriever.
Pöpi hiány van bennem, óriási és közben pedig nagy ívben kapom a tükröt az akaratos, makacs és vagány énemtől. Cuni ossza az íveket nekem rendesen. Pöpivel sosincs nagy baj vagy csak elfogult vagyok vele, de olyan könnyű a lelkével (a testével is, csak az kicsit más tészta....nagy, csulás, szőrös, néha büdi :-D) élni. Cunival a nagy örömtől kezdve a lelki mélységekig lemegyünk. Mai napig képes a tűrőképességem határait súrolni és ez így lesz, amíg világ a világ. Nem cserélném be egyetlen könnyen kezelhető kutyára sem, de jobban edzi a testemet, mint a legjobb katonai osztag (árkot-bokrot mászok olykor és a többi). Meg az elmémet is, mintha csak kínai professzornak tanulnék úgy, hogy kínaiul se tudok (a másodperc töredékére se lankadhat a figyelmem, az ő éles orránál előbb kell kiszúrnom mindent ,,gyanús" élőlényt). Viszont a legideálisabb lakáskutya továbbra is ő, ezt akár magazinokba is reklámoznék, hogy ,,Lakáskutyát tessék, ez a tökéletes példány!" :D Néha érzem, hogy elragadnak a gondolatok, amik írás közben csak kipattannak az ujjaim és a billentyűzet találkozásánál. Ilyenkor tényleg azt érzem, hogy olyan vagyok, ahogy a kedves szaxofon tanárom beállított régen: Politikusnak kéne mennem, mert össze-vissza szövegelni azt tudok. Illetve a beszédem miatt előre sajnálta a jövendőbeli férjemet. Politikusnak nem készülök, a második esetre majd egyszer talán visszatérünk.

Nemrégiben egy friss anyuka prototípussal beszélgettem, és pikk-pakk az élet nagy igazságainál kötöttünk ki teljesen spontánul egy hosszú és fárasztó nap után. Olyan dolgokról volt szó, amiket tudtam, szerintem legtöbben tudunk, de így ebben a formában kimondva jobban tudatosultak számomra.
Az egyik az volt, amit mindig is gondoltam és tudtam, de ilyen frappánsan még senki se tálalta elém a dolgokat. ,,Amint elengedjük a problémát, megérkezik a megoldás." Ez hosszú időre a fejembe vésődött rendesen. Az élet összes területén igaz ez. Úgyhogy: NO STRESS! ;)

A másik, amikor a két blablablabla szövegemem között néha valami értelmes is kijön. Még pedig az, hogy az életre nincs egy leírt és bevált recept. Mindenkinek magának kell kitalálnia, hogy most több vagy kevesebb só kell-e bele. Illetve a boltból mit veszünk meg, milyen alapanyagokból főzünk, ezt is mi magunk válasszuk meg, néha jól, néha rosszul. Minden ezen múlik. De kísérletezgetni kell, aki mer kísérletezgetni, annak biztos, hogy valami finom kerül a végén az asztalára.

Nem emlékszem, hogy mondtam-e korábban, de szeretem az életemet. Annak ellenére, hogy vannak időszakok, mikor a másé jobbnak, szebbnek tűnik. De attól szeretem, hogy az enyém, enyém az összes apró öröme és az össze fájdalma. Hálás vagyok mindkettőért, mert így lesz egy egész ez az egész.

Kutyamancsos álmokat kívánok Mindenkinek! Legfőképpen pedig azoknak, akiknek erre a legnagyobb szükségük van. :)

About me

Kellemes kis meglepetés fogadott, épp csak ,,panaszkodtam" kicsit, hogy alig olvasnak, erre fellépek ide teljesen szkeptikusan, hogy írjak....erre nem hittem a szememnek. :O Az előző csekkoláshoz képest igencsak megemelkedett az oldalmegjelenítések száma. Lehet, hogy csak szólnom kellett és ennyi.

Tudom, hogy van néhány lelkes és visszatérő olvasóm és azt is, hogy vannak akik sutyiban olvasnak. Remélem azért a többség úgy érzi, hogy érdemes volt kinyitni az oldalt és a szemeket. :)

Tele vagyok felismerésekkel, végre igazán tágra tudom nyitni a szemem és úgy tekinteni a világot. Rengeteg új dolgot tanultam mostanában.
Az egyik a sok közül, hogy a macskák is le tudnak venni a lábamról. Kicsit megnyílt előttem a macskás világ és hihetetlen milyen jó fejek tudnak lenni. Sokkal együttműködőbbek, mint gondoltam volna, van bennük és a kutyákban azért némi hasonlóság. Nem annyira ellentétesek, mint úgy általában mondják az emberek.

A mindennap lehet buli fogalmát is megtanultam. A bulizás persze tág fogalom lehet, nem kell rögtön az IHB bulikra gondolni. :D De hétköznap is lehet bulizni, jól érezni magunkat, kikapcsolni kicsit. Ki határozza meg, hogy csak 7végén vagy ha nincs munka? Mindennapra be lehet egy kis bulit csempészni ;) Persze, ha valakinek van kedve hozzá, de miért ne?! :) Bekapcsoljuk a zenét és máris kezdődhet!

A korábbi énemhez képest meglepően nyugodtan élek. Kisebb koromban rohantam, időben ott voltam mindenütt. Ahova igazán kell, odaérek időben, de már rég nem rohanok meg pattogok úgy. Minél inkább úgy gondolom, hogy ,,na Folo most igazán aggódhatnál kicsit vagy izgulhatnál", annál kevésbé teszem. Mindig ambíciózus voltam és vagyok is, így fontos hogy legyen célom, amiért felkelek mindennap és tudjam, hogy miként fogom megvalósítani. Most picit megtorpantam, na nem azért mert ne tudnám, hogy mit akarok, most inkább a hogyan-on van a kérdés. De nem aggódom, most kicsit hagyom a csónakom, hogy vigye a sodrás, aztán a sziklához közel azért evezek párat, nehogy nekimenjek. De utána ismét hagyom a kis csónakot, hogy csordogáljon lefelé a vízen, a sodrás irányába. Ilyen is kell, nem lehet folyton csak evezni, elfárad benne az ember, főleg aki edzés nélkül kezd bele, aztán meg jön a fránya izomláz.

Továbbra is úgy gondolom, hogy a legtöbb dolog okkal történik és nagyon csodálatos érzés rájönni egy-egy okra. Ha még több van, akkor még jobb :)
Nem szeretnék unalmasan pozitívvá válni, mert tudom, hogy vannak olyanok akik azzal idegesítőek, hogy a rosszat teljesen kizárják és nem (nagyon) fogadják el. Elfogadom a rosszat meg a negatívat is, velem is előfordul ilyesmi, de most úgy érzem végre megkaptam egy szeletét annak, hogy a rosszat hogyan használjam fel jól. Szóval nagyon igyekszem a jó dolgokra összpontosítani. Iszonyúan tunningolom magam, hogy az az erő, ami bennem van a felszínre törjön, mert néhány éve tudom, érzem határozottan, hogy van bennem valami nagy erő, ami még nem jött ki. Olyan erő ez, amivel nagyon sok negatív dolgot be tudok darálni, mint egy erős hurrikán. Illetve, nemcsak eltűntet dolgokat, de újak születnek helyette. Nem is sürgetem, hogy most jöjjön felszínre, mert tudom, hogy megvan ennek is a pontos helye és ideje. De állatira kíváncsi vagyok, hogy mi ez vagy hogy is van ez. :)))))
Most jut egy kis időm, hogy ezt a dolgot ápoljam magamban, mint a kiskertet, öntözni és védőszerekkel védeni a növényeket, hogy mire le kell szedni a virágokat, a legszebbeket tudjam leszedni és a vázába rakni.

Nagyon jó volna a gyerekkori énemmel beszélni és elmondani neki dolgokat. És meg is kérdezném a kis Folot, hogy mit gondol a jelenlegiről. Szerintem valami ilyesmit mondana:
,,Kedves Folo, nagyon jó úton vagy, csak így tovább, én büszke vagyok Rád!" :)

Még mielőtt teljesen nagyképűnek tűnök, belátom és egyre jobban ismerem a saját korlátaimat, egyre inkább tudom, hogy mire vagyok képes és mire nem, és igenis ki kell mondani, ha az ember lánya büszke magára.
Korábban már elmondtam, ha mi nem vigyázunk magunkra, akkor más se teszi meg, ha én nem vagyok büszke magamra, akkor más se lesz rám büszke.

Végül egy kedvenc kis idézettel zárnám a sorokat:

,,Nincs lehetetlen, csak van ami kicsit tovább tart."