Át(változás)

Változnak, változtok, változunk, változik, változol....változom.

A minap is olyan dolognak örültem, ami nem kicsit röhejes, pedig az örömöm őszinte volt. Esős idő egész nap, egy hete nem szedtem a kutyák után csomagokat, korán sötétedik már, el kéne indulni és felfedezni az udvart. Beöltözöm a művelethez, felkészültem a legrosszabbra, hogy mennyi ideig kell kinn dolgozgatnom az üggyel és csodák csodája a meglepetés, hogy Pöpi kutyám emésztése javult és az egész heti adaggal még így vizes időben is könnyedén végeztem. Már biztos, hogy a kukás emberek nem mennek tőlünk el üres kézzel :D Jó kis ráhangoló ez a mai blogomra, tudom :D :D :D De csak ezek után jön a tartalmasabb, aki az első részt kibírta, olvashatja tovább.

Vannak dolgok, akadályok amelyeket jobban veszek, mint korábban. De vannak olyanok is, amelyeket nehezebben tolerálok vagyis inkább azon filózom, hogy akarom-e tolerálni. Ugye nesze neked szabad akarat, ha akarnám tudnám, ennyi a kulcsa a kérdés, hogy szeretnék-e kulcsot használni :)

Cunival voltunk dolgozódni, csutakosra áztunk, de nagyon klassz volt a néhány ovis korú gyermek között. Minden egyes ,,munka" után csodálom ezt az egész életet, hogy milyen csodás és furcsa. És annyira, de annyira feltöltődöm érzelmekkel, hogy egy város mobilkészletét lehetne tölteni rólam :-D Nagyon jó dolog adni, de úgy hogy közben én is iszonyú jól érzem magam. Ahogy Cuni gondolkodik és fejlődik a munka során, CSODÁLOM a kutyámat.
Először azt hittem kicsit nem lesz képben és az óra előtti várakozásnál kicsit fékezhetetlennek tűnt, aztán elkezdődött és álomkutya lett. Szoktam mondani, hogy ,,megyünk dolgozni" és vannak felszerelések, amiket mindig viszünk, szóval biztos tudja. De azért mégis :)
Már odafelé levett a lábamról, amikor a buszon az ölembe hajtotta fejét hosszú időre, pedig nála ez régen elképzelhetetlen lett volna. Aztán nem is akartam nagyon simogatni, ne vegye át a gondolataimat az érzéseimet, inkább a gyerekekre koncentráljon, az ő lelki nyugalmukra és akkor az enyém is beáll. Hazafelé egy kellemesen fáradt kutyával mentem.
A szürke hétköznapokban Cuni még iszonyú eleven mindig, most épp a gödörásás nevű hobbijának kezd hódolni ismét.

Pöpi átesett az ivartalanításon nemrégiben, végre gyógyultnak néz ki, kicsit nehézkes volt a gyógyulási folyamat. Végre nagy udvaron tud házat őrizni, van munkája bőven. De olyan ügyes és annyira ereje teljében van, csodás lett így kifejlődve. Ja igen, már 3 éves volt a közelmúltban. Mindennap rácsodálkozom, hogy hűazanyjátdekvaszépezajószág.

Még mindig azt érzem, hogy azt a speciális helyet a szívemben, ahol ők vannak, oda ember nem kerülhet.

Viszont általánosságban felfedeztem, hogy egyre több gyerek van a világban, aki elég jófej. A munkámból adódóan napi szinten hallom a gyerekszáj alkotta vicces történeteket. Nekem tuti nem kell kabaréműsorba belépőt fizetni ;-) 

Mára befejezem, nem kezdek bele a nagy filozófiai gondolataimba. Még egy gyors pici: néha elcsodálkozom, hogy egyes emberek élettörténetét megírhatnám, mert többször előfordult, hogy tudtam, hogy kivel mi fog történni. Bár lehet ez csak tények összerakása egy helyre, nem tudom, de vicces, mert ha így tudnék lottózni is :-D

Cuni és Pöpi már szunyál, lassan én is megyek és jön az éjszaka, amikor a lélek felébred.
Jó éjt! :)