1-2 hete belekezdtem egy bejegyzésbe és még nem volt ilyen, de félbe kellett hagynom. Nem akartam írni igazán, így nem is erőltettem a dolgot. Most átolvasom és hagyom ahogy van, mert amit leírok az mindig úgy jó, ahogy van. Nem véletlen írom azt, amit...csak akkor talán fáradt voltam és ahogy az elején olvashatjuk, türelmetlen. Akkor voilá:
Amikor az ember ,,új életet" kezd...mondjuk pont én. Valamiben igyekszik változni, na de álljunk meg csak egy szóra. Az örökös hibám előjön, türelmetlen vagyok és a legrosszabb, hogy magammal is, az életemmel is türelmetlen vagyok. Amit én elképzelem azt itt és most akarom, pont úgy ahogy én azt kitaláltam. Sőt vannak dolgok, amiket én megérdemlek, amik nekem járnak. Igen a szám az a nagyon jár, azon kívül viszont semmi. Így egyszerűen ezt nem lehet...még a kutyáimnak is azt mondom, hogy hátrébb a doggal meg a retrieverrel (biztos néznének a kutyáim a hátrébb az agarakkal dologra :-)) Szóval hol is kezdődik ez az új élet téma?!
Mindennap lehet egy új élet, nem tudom honnan jött ez, hogy újat kezdek és nem a régit csak másképp. Nem akarok újat, nekem jó a régi élet csak magamon és az életbeli dolgokon változtatok. Ez nem új élet, mert vállalom a régit, sőt...minden egyes baklövésemmel együtt úgy van jól, ahogy van. Így végül is nem tudom mitől új ez a mostani, de 'It's a new dawn, it's a new day...' ez lehetne az új mottóm is az új élethez. Talán azért hívom így, mert az új mindig valami izgalmat rejt magában, aminek nem tudjuk a végét. Aminek pedig nem tudjuk a végét, abban reménykedünk, hogy jó lesz. De én tudom, hogy jó lesz. Másnak lehetőséget sem adok. Most effektíve tényleg arra hajtok, hogy a legjobb kapcsolatot építsem ki és mélyítsem el a jövőre nézve is a legjobb bizalmasommal, Önmagammal. Ha ez megvan, akkor nagy gond nem lehet.
Amit le akarsz spórolni az évek alatt, azt nem tudod, mert vissza kell fizetni az árát, minél később annál nagyobb az ár. Így nem akarok egy fokkal se másabb lenni, mint én. A természetnek megvan a természetes folyamata, így az én életemnek is. Úgyhogy beszerzek valami keep calm... pólót :D
Személyes küldetésemnek érzem az EQ fejlesztését, persze fontos az IQ is, sőt...
Nekem ez a szociális beállítottságom nem hagyja, hogy elmenjek emellett a téma mellett. A kutyás terápiák is ezen alapszanak. A valódi érzéseket...na blabla, hagyjuk ezt most.
Épp jókat kacagok,épp az arcos oldalt nézegetem vissza, hogy korábban miket osztottam meg.
Tudjátok, hogy Pöpit mekkora áhítat,szerelem és rózsaszín köd és minden egyéb veszi körül. Na hát a dognak rövid a szőre ugyebár és őszi gyerek lévén az egész telet lakásban töltötte. Így nagy dilemmát és ,,Jó Anya vagyok én?" kérdéseket vetett fel nekem örökké ez a Pöpi tartás téma. Így akkoriban fél évesen, májusban csuktam ki őt először éjszakára és akkor is inkább nekem kellett gratulálni, hogy túléltem :D
Persze tudom én, hogy túlaggódtam a témát. De így, hogy már 3 éves is elmúlt, így már áprilisban ki merem rakni, látszik mennyire fejlődőképes vagyok :P
- eddig tartott a múltkori befejezetlen szimfónia-
Azóta egy fokkal türelmesebb vagyok magammal, az életemmel. Muszáj néha csendet teremteni, nem lehet mindig zajosan és pörgősen élni. A világ nagyon hangos és felgyorsult, az emberek előbb vagy utóbb de elvesztik önmagukat, legalábbis szűkebb és tágabb ismerettségi körben is így tapasztalom. Nem vagyok megváltó, de úgy érzem nekem tudatosan tennem kell ez ellen.
A blogomat és magamat szerintem SpongyaBobhoz hasonlítanám, akit vagy utálnak vagy szeretnek az emberek. De semleges érzés nincs.
